Adventi lelki nap

Az adventi idő mindig alkalmat kínál arra, hogy ha testben nem is, de legalább lélekben meg tudjon állni a hívő ember egy kis időre. S ebben a rövidke időben megpróbáljon ne csak arra koncentrálni, ami a nagyvilágban történik, hanem törekedjen arra időt szánni, hogy meglássa mi az, ami a saját lelkében zajlik. Mert az igazán fontos történések mindig ott legbelül történnek.

Az év folyamán alig jut idő arra, hogy valóban meglássuk, mi az, ami igazán foglalkoztatja lelkünket. Mert sok minden zajlik abban. Ott hordozzuk családjainkat, hozzátartozóinkat, barátainkat, szerelmeinket, elgyászolandó veszteségeinket. Ott hordozzuk a hitünket, a reményünket és a szeretetünket: mindazt, amivel a nagyvilág igazán nem foglalkozik, arra nem figyel. Mert miért is törődne azzal, ha mi is csak a legcsekélyebb időt fordítjuk rá. 

Mert a lélek olykor évközben elhanyagolt, elfoglalt és elnehezedett. Csak lót-fut, levegőt kapkodva rohan testünk után, és adventre kimerülve kiált az utolsó szó jogán: "Ne érkezz karácsony ünnepére nélkülem!"

Hogy lelkünkkel együtt érthessük meg karácsony csodáját, a Börzsönyaljai Egyházközségek közösen szántak a lelkükre időt. Míg a gyerekek adventi koszorút készítettek, addig a felnőttek az adventi lélek dolgaiban jártak s keltek. Közösen elmélkedtünk azon, mitől ünnep az ünnep, miért is kell a pusztába megérkeznünk, hogyan is kell a betlehemi istálló ajtaján belépni, hogy találkozhassunk azzal, akire egy évet vártunk.

S tettük mindezt az elmélkedés, a Zenehíd csapat koncertje, a Taizé imaóra, a Főzős csapat szendvicsei, a forró tea és a csokoládé segítségével. 

Mert aznap semmit nem kellett tennünk, egyszerűen csak lennünk kellett. Önmagunkkal és egymással. S ebben az együttlétben felfedezhettünk egy gyermeki arcot, mely mindannyiunk karácsonyának miértje. Mert a gyermeki arcban megláttuk azt a Jézust, aki most nem azt várta tőlünk, hogy szép, látványos, hangzatos dolgot tegyünk, hanem arra hívott meg, hogy egyszerűen Vele legyünk.

És aznap Vele voltunk. Ott voltunk a betlehemi jászolnál, és vártunk és vágyakoztunk. Vártunk és vágyakoztunk a békességre, a megnyugvásra, a megbocsátásra, a vigasztalásra, a jóvátételre. Vártunk és vágyakoztunk karácsony igaz ünnepére.