Mire építjük az életünket?

Augusztus 20-án Szent István királyra emlékezünk, és vele együtt ünnepeljük hazánkat, közösségeinket és azt az örökséget, amelyet elődeinktől kaptunk. Jézus az evangéliumban egy házról beszél, amelyet sziklára építettek. A vihar ugyanúgy elérte ezt a házat, mint a homokra épültet, de nem tudta ledönteni, mert biztos alapokon állt.

Talán Szent István életének egyik legfontosabb üzenete is ez: nemcsak az számít, hogy mit építünk, hanem az is, hogy mire építünk. Egy országot, egy települést vagy egy közösséget nem csupán házak, utak és intézmények tesznek otthonná. Hanem az emberek, akik egymásra figyelnek, akik tudnak segíteni, megbocsátani, örülni és reményt adni.

Szent István olyan országot épített, amelynek jövőjét már nem láthatta. Mégis volt bátorsága dolgozni érte. Ez ma bennünket is kérdez: mit hagyunk majd magunk után?Talán nem nagy dolgokat.

Egy gyermekben elültetett hitet.

Egy idős embernek adott figyelmet.

Egy közösségért végzett munkát.

Egy templomban elmondott imádságot.

Egy jó szót annak, akinek éppen szüksége volt rá.

Ezekből épül egy közösség. Ezekből lesz egy település valódi otthon.

Augusztus 20-án ezért nemcsak hálát adunk azért, amit örökségül kaptunk, hanem kérjük Istent, hogy legyen erőnk továbbépíteni azt. Hogy családjaink, közösségeink és településeink olyan helyek legyenek, ahol jó élni, jó egymáshoz tartozni, és ahol a következő nemzedékek is megtapasztalhatják: van mire építeniük. 

Mert a viharok jönnek és elmúlnak. De ha Krisztus a sziklánk, akkor van reményünk arra, hogy házunk megmarad.

Áldott Szent István-ünnepet kívánunk mindhárom közösségünknek!