A BÖRZSÖNYALJAI EGYHÁZKÖZSÉGEK SZENTÉVI ZARÁNDOKLATA

Áprilisban a börzsönyaljai egyházközségek tagjai közös szentévi zarándoklaton vettek részt Balogh László plébános atya vezetésével. Az utazás során nemcsak az örök városba, hanem többek között Padovába és Assisibe is ellátogattak, így Boldog Carlo Acutis sírjánál is tiszteletüket tették. Élményeikről két zarándokot, Králikné Mártát és Kovács Gábort kérdeztük.

Áprilisban hétnapos olaszországi szentévi zarándoklaton volt lehetőségük részt venni a Diósjenő, Nógrád és Berkenye egyházközösségéhez tartozó híveknek Balogh László atya vezetésével. A zarándokok nemcsak Róma szent helyeit és nevezetességeit ismerték meg, hanem Szent Ferenc és Szent Antal szülővárosát is. Megtekintették továbbá az 1263-as bolsénai eucharisztikus csoda ereklyéjét, jártak az aquileiai kora keresztény bazilikában, és Carlo Acutis sírjánál a szentéletű fiatal édesanyjával is összetalálkoztak.

„Eddig két alkalommal jártam Rómában; gyerekkoromban még a ’80-as években, pont a II. János Pál pápát ért merénylet után néhány héttel, és 2016-ban, mikor hajléktalanokat kísértem ki a Máltai Szeretetszolgálattal. Róma azóta rengeteget változott, és a szentév is különlegessé tette ezt az utazást. Rengeteg csoporttal találkoztunk, a zarándokok fogadása pedig mindenhol jól meg volt szervezve, így mind a négy pápai bazilika szent kapuján át tudtunk együtt haladni, miközben a Boldogasszony Anyánk éneket énekeltük” – mesélte Kovács Gábor, aki a Váci Egyházmegyei Karitász igazgatójaként csatlakozott a csoporthoz. Gábornak sokat jelentett a zarándoklat során, hogy a sűrű program ellenére több ideje jutott az imádságra, mint egy átlagos hétköznapon. „Azonkívül, hogy nagyon szép dolgokat láttunk, és Róma legfontosabb helyeit meg tudtuk nézni, mindannyiunkban ott volt a törekvés, hogy a szent helyeken elcsendesedjünk, és az egyéni imádságra is jusson idő. Gyakran félre tudtam vonulni, kicsit leülni, átelmélkedni a látottakat, hallottakat. De természetesen együtt is imádkoztunk; minden reggel közös imádsággal indítottuk a napot, Carlo Acutis sírjánál is elmondtunk egy tized rózsafüzért.” A zarándokcsoport a szent lépcsőhöz is eljutott, melyen a hagyomány szerint Jézus Pilátus elé vonult, mielőtt elítélte volna a nép. „A szent lépcső 28 fokán térdelve mentünk fel, miközben imádkoztunk – ez egy jó fél órát vett igénybe, és kicsit megérezhettünk valamit abból a szenvedésből, amit Krisztusnak kellett átélnie. Nagyon fontos volt számomra ez az élmény, és az egész zarándoklat mély lenyomatot hagyott bennem.”

Králikné Mártának már a zarándoklatra való jelentkezése is gondviselés-szerűen alakult. „Amikor hallottam a zarándoklatról, szívesen jelentkeztem volna, de anyagi tényezők miatt erre nem volt lehetőségem. Időközben sajnos édesanyám elhunyt. Arra gondoltam, hogy ha sikerül eladni időben a házát, akkor abból a pénzből ki tudnánk fizetni az utazás költségeit. Az út előtt három héttel írtuk alá a szerződést a vevővel, és Laci atyát megkérdezve kiderült, hogy van még hely, így a nővéremmel és családjával együtt jelentkeztünk. Édesanyám egyébként járt már Rómában, és többször mondogatta nekem, hogy oda el kell mennem. Biztos vagyok benne, hogy neki is köszönhető, hogy kijutottunk.”

Márta számára a hétnapos zarándoklat lehetőséget adott a megállásra, hogy Istenre és a közösségre tudjon figyelni, elmélyedve a szent helyeken. „Azért szerettem volna elmenni, hogy lélekben kicsit megerősödjek, és mondhatom, hogy rengeteget töltődtem. Sokat jelentett az a pillanat, amikor a Szent Péter téren megláttam egy óvodásokból és iskolásokból álló csoportot, akik a pedagógusok vezetésével a keresztet hordozva járták a keresztutat. Remény és bizalom töltött el, hogy a nehézségek ellenére van jövője az Egyháznak.” Márta kiemelte, hogy a kora keresztények hite, vértanúsága is mély benyomást tett rá, illetve a Carlo Acutis sírjánál tett látogatás - a zarándoklat után több példányban megrendelte a fiatal fiú életét bemutató könyvet, hogy a közösségében levő bérmálkozóknak adjon egy-egy példányt, bízva abban, hogy Carlo példája másokat is megérint.

„Nehéz átadni az élményeket – ott kell lenni, át kell élni. Ferenc pápa temetését is egészen más volt úgy követni a tévében, hogy a helyszínek már ismerősek voltak. Külön boldogság, hogy úgy érzem, anyukám emlékének is eleget tettem azzal, hogy jártam azokon a helyeken, ahol ő is. Bízom benne, hogy egy nap a gyermekeimmel, unokáimmal is visszatérhetek Rómába” – zárta hálatelt szívvel beszámolóját. 

Váci Egyházmegye