Szívvel-lélekkel Mariazellben

A Börzsönyaljai egyházközségek ismét útra keltek, hogy ebben a ködös-borongós adventi készületben közelebb kerüljenek Istenhez és a Szűzanyához.

Zarándoklatunk első állomása a Habsburg-birodalom fővárosa, Bécs volt- karácsonyi díszbe öltöztetett belvárosával, császári palotájával és adventi forgatagával. Ragyogó napsütés fogadott bennünket, amely mintha már előre jelezte volna mindazt a lelki világosságot, amelyet ez az út tartogatott számunkra. Tiszteletünket tettük a Szent István Székesegyházban, ahol a máriapócsi Madonna-kegykép előtt, énekelve kértük a Szűzanya közbenjárását hazánkra.

Első napunkat szentmisével zártuk Sopronban, a domonkos rendi templomban. Elfoglalva szállásunkat, a finom vacsora után fáradtan tértünk pihenőre.

A ködös reggelt követően elindultunk fő úticélunk felé, Mariazellbe. Ez a nap nem a rohanásról szólt, hogy mindent megnézzünk, mindent lássunk, hanem a csendről, az imádságról és a Szűzanyáról.

Belépve a bazilikába béke és csend töltötte el szívünket. Úgy érezhettük, mintha minden fáradtság, aggodalom és bizonytalanság lassan lekerült volna rólunk. Sokan vittük az oltár elé személyes szándékainkat, családtagjainkat, örömeinket és terheinket. Jó volt megállni a Szűzanya előtt és rábízni mindazt, amit emberi erővel sokszor nehéz hordozni.

Utolsó napunkon ellátogattunk Heiligenkreuz-ba, ahol Laci atya 5 éven át készült szolgálatára. Különleges alkalom volt számára is az itteni szentmise, hiszen első alkalommal celebrálhatott itt.

A szentmisét követően végigjártuk a ciszterci kolostor látogatható termeit, részt vehettünk a szerzetesek zsolozsmáján. Egyedülálló és mély élményt nyújtott, hogy személyesen hallhattuk imádságukat.

Zarándoklatunkat a Klosterneuburg-i apátsággal és a császári rezidenciával fejeztük be. Lenyűgöző volt a monumentális palota, az óriások termével, Napolóeon szobájával, az étkezővel, a hatalmas lépcsősorral. A Kolostorban található az 1181-ből származó verduni oltár,amely 51 táblájával lenyűgözően meséli el az üdvösség történetét az Ó-és Újszövetségből. 

Ez a zarándoklat nem csupán egy utazás volt, hanem igazi lelki út: imádság, csend, hála és kérés fonódott össze minden lépésben.

Mindannyian kaptunk valamit: békét, reményt, megerősítést vagy éppen azt a bizonyosságot, hogy Isten a nehézségek közepette is velünk van. Vagy ahogyan az egyik résztvevőnk fogalmazott:

"Ez az út a kilépésről szólt a hétköznapok zajából, a rohanásból. Örömteli pillanatokról, szeretetben megélt időről, csöndről és lelki töltődésről. A cél a lelkem táplálása volt, és közben én is  közelebb kerültem önmagamhoz."

Hálát adunk ezért az adventi zarándoklatért, a közösség ajándékáért és mindazért a kegyelemért, amelyben részesültünk. Szívünkben ott maradt Mariazell csendje és a Szűzanya közelsége, amely a hétköznapokban is erőt ad, és elvezet Urunk születésének ünnepéhez.